Selyemszalag

Álmokból tervek

Eladóvá vált a mi kis szerelemlakásunk. Ahonnan oly sok minden indult. Még mindig tetszik, most épp a függönyöket mosom… Akár ma is megvenném. Miért adom el mégis? Vannak új álmok, új tervek… Mi lesz azután?  Telek, nyaraló, garázs? Majd kiderül. Most ábrándozunk. Gergő a Balatonon szeretne valahol telket. Én beérném Pannonhalmával is, csodás a levenduláskert… Tovább »

A keresztapa

A karácsony örömteli eseménnyel gazdagította az ünnepet: G keresztapa lett! Mindenki nagyon meghatódott. Én is… kétszeres keresztanya vagyok a húgom jóvoltából, tudom milyen érzés, amikor a testvérednek gyereke születik. Végre az ifjú szülők is átélhetik azt a boldogságot, amiben nekünk is volt részünk… Mégis, örömömbe egy kis üröm vegyül. 10 év korkülönbség van az ifjú keresztgyermek… Tovább »

Családi kötelék

Ezer szállal kötődöm az otthonunkhoz.  2003 óta lakom itt. Lassan 12 éve. Mindig más felállásban… Ha ezek a falak mesélni tudnának, vajon miről szólna a történet? A fotóalbumokat nézegetve mindig találok egy-egy érdekes részletet, amit még nem fedeztem fel magamnak korábban. A lakás berendezése folyamatosan változott. Az eredeti lakók antik bútorai, barkácsolt polcrendszerek, szocreál íróasztal, puttonyos monitor, rácsos kiságy… Ha… Tovább »

Karácsonyi fények

A héten elkezdődött a karácsonyi hajrá. Listák, dátumok, sütivásár. Idén anyu sütött helyettem az iskolai adventi vásárra. Már nem is próbálkozom, hogy ugyanazt a receptet elkészítsem én is, nálam úgysem lesz ugyanaz. Hiába, a légkeveréses sütő hiánya… Pedig valaha szerettem cukrászkodni. Sőt, most is szeretek. Díszíteni, teríteni különösen. Talán ezért olyan fontos nekem a konyha? Talán pont a… Tovább »

Holtponton

Ma holtponthoz érkeztem. Vagy legalábbis nyugvópontra. Már ami a lakás-parát illeti. Zenei tehetséggel megáldott kislányom kérésének a gyönge apai szív nem tud ellenállni, így hát egy csúnya sötét farostlemez zongora került be gyerekszobába. Először elborzadtam a látványtól. A 4 íróasztal és az egybenyitott szobák miatt már így is olyan a lakás, mint egy szedett-vedett home office,… Tovább »

Telihold

Telihold van. Kerek lámpaként, hideg fehér fénnyel világít rám a lépcsőház ablakából. Nem láthatom a valóságos, sajt alakú mesebeli teliholdat az égen, csak eltorzult, remegő tükörképét, melyet a lépcsőház fakeretes ablaka könyörtelenül szel ketté… ha kinézek a nappalimból, a lépcsőház ablakából groteszk félholdak tekintenek vissza rám.  Tükörkép vagyok én is. Nem vagyok önmagam, nem vagyok tisztában saját eredeti valóságommal…. Tovább »

Meddig tart

“Lakáskeresés kompromisszumok nélkül” – így is jellemezhetném az elmúlt két hónap intenzív munkáját, amit az új otthon megtalálásába belefektettem. Sürget az idő, mert valójában január óta projekten vagyok. Sajnos az eredményességem a zérushoz közelít. Változó intenzitással, de szakértő szemekkel néztük a szóba jöhető alaprajzokat, városrészeket, közlekedési csomópontokat, a tájolást, a lakóközösséget… Építész segít a megfelelő alaprajz… Tovább »

Mintha élnék

Szeptember utolsó hétvégéjén elkezdődött a suli nekem is. Levelező képzésre jelentkeztem Budapestre, gondolván ha korábban nem okozott gondot az ingázás, majd most sem fog. Tényleg nem okoz gondot, sűrítem is a járatokat rendesen. Amíg a hó nincs itt, addig nem lehet gond… Végre érzem, mintha élnék. Fáradok is, lelkileg és szellemileg új impulzusok érnek. Hazatérve… Tovább »

A szomszéd kertje mindig…

Igen, a szomszéd. Pontosabban a szomszéd ház erkélye, amiről szó van. Amíg nem nőtt ilyen terebélyesre az ecetfa az udvarunkon, akarva-akaratlanul láttam a szomszéd épület keleti tájolású erkélyeit. Sokszor elképzeltem, vajon kifélék-mifélék a lakók. Vajon boldogok, amikor reggelente a nehéz sötétítőfüggönyt széthúzva a napfényben fürdőznek a porszemek a reggelizőpult felett? Vajon csak megszokásból szívják azt… Tovább »

Kibántam magam

Pardon, nem ismerem ezt a kifejezést. Megmagyaráznád, kérlek? Már akkor sem tudnék örülni neki, ha mégis megvalósulna. Mert már késő. Akkor kellett volna. Régen és nem most. Nem majd. Mire meglenne, már annyit kínlódnék érte, hogy azt érzem, kár körömszakadtáig ragaszkodnom hozzá. Kár küzdeni érte. Hiszen azt képzeltem mindig, hogy nem kell küzdeni érte, hanem megy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!