Nehéz volt eldönteni, hogy menni vagy maradni. És talán még mindig nincs eldöntve. Nem is tudom… annyira jó helyen (értsd GPS koordinátaponton) lakunk, és úgy tűnik pont erre az életszakaszra lett ideális ez a lakás: az iskola az utcában van, közel a park, gyönyörűen gondozott belső udvarunk van és a gyerekek szeretnek itthon lazítani délutánonként. Nem tudnék ennél ideálisabbat elképzelni. Vagy mégis?… Az eszem azt súgja, hogy ezeket az előnyöket eldobom magamtól egy költözéssel. A lelkem viszont szárnyalna. EZT a lakást is átrendezném és átalakítanám, hiszen ahogy nőnek a gyerekek, egyre jobban hiányzik a privát szféra. Minden életszakaszban más és más beosztás lenne az ideális. Talán éppen azért keresem az új helyünket, mert változásra vágyom. És persze a lakásunk tükrözi leginkább a jelenlegi életünket. Amiben persze annyi változás mindig van, hogy nőnek a gyerekek, és ez mindent hoz magával: különórák, sport, mindenki megy erre-arra. ÉN meg innen mennék, és a költözésnek részemről már évekkel ezelőtt eljött az ideje, hiszen én “belülről” élem az életünket. Tudom, hogy itt is el lehetne férni: kevesebb cuccal, vagy több bútorral. Falak átmozgatásával, vagy a padlástér teljes beépítésével. Ha egész nap házon kívül zajlana az életünk és csak vacsorára érne haza mindenki… Persze nem az a család vagyunk, akik csak estére érnek haza, hiszen már délután elindul a jövés-menés. És itt van a kutya elásva! Pont EZ AZ A HELY, ahova csak hazaugrik az ember. Mert napközben is találsz parkolóhelyet, mert gyalog is minden közel van, és pont van idő lefőzni egy kávét, mielőtt a délutáni különórák kezdődnek. Szóval kényelmes bázis. Mégis, akkor mi hiányzik?…
Kommentek