Virágzó cseresznyefa

Kitavaszodott és virágba borult az udvaron a cseresznyefa. Öröm kinézni az ablakon, és öröm ide hazajönni. Csicseregnek a madarak, hétágra süt a nap, zöldell a fű… Igazi nyári hétvégi hangulat van az udvaron, hét közepén. Mivel sokat vagyunk kint a szabadban, idebenn is minden rendezettebb, hiszen jóformán csak aludni jönnek be a gyerekek. Az udvar egy óriási nappali. Vagy pihenőkert. Vagy kuckó. Kinek mire van igénye. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy butik-hotel lenne az otthonunk, hiszen a kedvemért mindenki próbálja összekapni magát, és igyekeznek elpakolni. Nekem még mindig tetszik, hiszen benne van a két kezem munkája. Ők meg megszokták. Vagy nem is érdekli őket, hogy mi van körülöttük. Talán most próbálják bebizonyítani, hogy mégis elférünk ekkora helyen és nem kell elköltözni… Én is elbizonytalanodtam, mert úgy tűnik, hogy ezzel a költözéssel már túlmentem minden határon. Talán ha előbb kiállok magamért, hogy nekem fontos a rendezett lakás és vegyétek ti is figyelembe az én igényeimet, akkor nem jutunk ide… Vagy ha eleve egyszerre ideköltözünk négyesben, két kisgyerekkel és eleve a tárolási igényekből kiindulva rendezkedtem volna be, akkor most minden más lenne. Azt érzem, hogy előbb ki kellett volna állnom magamért. Ha olyan fontos nekem a varrósarok, akkor miért nem teremtettem még meg magamnak? Ha mélyen magamba nézek, akkor tudom a választ, hiszen itt lapul a lelkem mélyén. Annyira büszke voltam magamra, hogy én EGYÜTT alkotok a gyerekeimmel. Legyen az sütés-főzés, mosás-csipeszelés, rakodás-pakolás, festés-rajzolás, vágás-ragasztás… És persze azt gondoltam, hogy egy anyának, NEKEM, aki ebben szeretne kiteljesedni, mindez jár. Jár nekem a hetedik érzék mosógép, hogy tisztábbra mossak??? Jár nekem a gőzállomásos vasaló, hogy jól vasaltak legyünk??? Jár nekem az elektromos sütő, hogy finomakat süssek??? Jár nekem a kreatív sarok, hogy minden maradék ív csomagolópapírt eltehessek sizzix-projektekhez??? Jár nekem a közösségi műhely, hogy tanfolyamot tartsak??? Nem, ez egy ANYÁNAK nem jár. Akkor járna, ha kijönne a matek, és a hobbimból megélnék. Vagy a sok hobbim közül az egyiket kiválasztanám. De mivel az anyaság felöleli az élet széles spektrumát, egyik területre sem specializáltam magam az évek alatt. Persze pszichológiából és anatómiából azért sokat fejlődtem, de a nagydoktori cím még várat magára. És különben is, számít ez most már, ennyi év után? Maradjunk annyiban, hogy NEKEM CSAK A SZÁM JÁR de mai naptól inkább azt is befogom és megpróbálok hálás lenni mindazért, amim van, mert félek, hogy holnapra már azt is elveszítem: csodás gyerekek, szerető férj, tető a fejem felett, virágzó cseresznyefa az udvaron…