Szeptember utolsó hétvégéjén elkezdődött a suli nekem is. Levelező képzésre jelentkeztem Budapestre, gondolván ha korábban nem okozott gondot az ingázás, majd most sem fog. Tényleg nem okoz gondot, sűrítem is a járatokat rendesen. Amíg a hó nincs itt, addig nem lehet gond…
Végre érzem, mintha élnék. Fáradok is, lelkileg és szellemileg új impulzusok érnek. Hazatérve ugyanaz az érzés fog el, mint régen: mindent otthagytam, ami nyüzsög, ami él, és visszatérve egy takaros kisváros fogad a huzatos pályaudvaron. A vasárnapi üres belváros nyomasztó tud lenni, a szabad parkolóhelyek ellenére is. Elképzelem, ahogy a sok ember (a hétköznapokon egymásra dudáló türelmetlen tolakodó tömeg) most ráérősen nézelődik az online shopokban, céltalanul barangol a virtuális terekben.
Végül is mindegy, hogy hol élsz, hétvégén bárhol lehetsz magányos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: